Az anyatej összetevői mindenkor alkalmazkodnak a gyermek igényeihez, életkorához, az első napokban termelődő előtej, a kolosztrum pedig immunanyagokban olyan gazdag, hogy a kisbaba első oltásának is szokták nevezni. A gyakori szoptatás során bőségesen jut az újszülött kolosztrumhoz, amely elősegíti a meconium (magzatszurok) távozását, ezzel a felesleges billirubin kiürülését a szervezetből. Így az élettani sárgaság általában enyhébb és gyorsabb lefolyású lesz. Mivel a billirubin 98 százaléka széklettel ürül, helytelen kórházi gyakorlat a teáztatás, a cukros víz itatása. A kolosztrumban és az anyatejben található sIgA nevű immunanyag védőréteget képez a bélfalon, amely megóvja a kisbaba még éretlen bélrendszerét a fertőzésektől, így a kizárólag szoptatott csecsemőknél ritkábban fordul elő hasmenéssel járó megbetegedés.

Miért káros a korai hozzátáplálás?

A szoptatott és a tápszeres csecsemők bélflórája eltérő. A kizárólag anyatejjel táplált babák belének PH-értéke alacsonyabb, s ez a savas környezet kedvez a hasznos baktériumok (Lactobacillus bifidus) jelenlétének. Már egyetlen üveg tápszer elfogyasztása is megváltoztatja a bélflórát, amely a felnőttéhez válik hasonlóvá, s az új környezetben hamarosan megjelennek a vegyes étrendet fogyasztókra jellemző baktériumok. A szilárd ételek bevezetése is zavart okoz a bélflórában, az enterococcusok és az enterobaktériumok száma jelentősen emelkedni kezd.

Hat hónapos kor előtt a csecsemő emésztőrendszere még éretlen az anyatejen kívül egyéb táplálék feldolgozására. A tápszeres kiegészítés, a mesterséges táplálásra való átállás és a szilárd táplálék korai bevezetése következtében gyakrabban alakulnak ki felsőlégúti megbetegedések, középfülgyulladás, hasmenés, húgyúti fertőzések, ekcéma, asztma, allergia. Az allergiára hajlamos családokban az anyatejes baba érzékennyé válhat a tehéntejfehérjére, ha az újszülöttosztályon az első három nap során akár egyetlen üveg tápszert is kapott (véletlen, szükségtelen vagy szándékos kiegészítés során).

Sokan gondolják, hogy a tápszerrel táplált babáknál már 4 hónaposan el kell kezdeni a szilárd táplálék bevezetését. Ez egy óriási tévhit!
A tápszeres babák emésztőrendszere semmivel sem érettebb anyatejes társaiénál, ráadásul a tápszer nem tartalmazza azokat az emésztőenzimeket, amelyek az anyatejben megvannak és segítik a szoptatott babát abban, hogy könnyebben megbirkózzon az első falatok feldolgozásával. A tápszeres babák szervezete amúgy is ki van téve a fajidegen fehérje bélrendszerre gyakorolt negatív hatásainak, így különösen fontos, hogy megvárjuk a féléves kort, mielőtt újabb ételekkel ismertetnénk meg.

Milyen jelei vannak, hogy a kisbaba megérett az anyatejen kívül más táplálék befogadására is?

• a baba elmúlt 6 hónapos
• stabilan tud ülni
• a szájába bevitt étel befelé megy, lenyeli, nem tolja ki a nyelvével
• váratlanul gyakrabban szeretne szopizni, mint akinek sosem elég, és ez nem rendeződik gyakoribb szoptatással pár nap alatt, mint egy növekedési ugrásnál
• stagnál a gyarapodása
• van foga, képes rágni
• képes a kezével megfogni és a szájába tenni az ételt
• stabilan tud ülni

A szilárd táplálék bevezetése

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) és a WABA (A Szoptatásért Világszövetség) ajánlása alapján a babák féléves koráig a kizárólagos szoptatás javasolt. A Magyar Csecsemő- és Gyermekorvosok Szakmai Kollégiuma és a Védőnők Szakmai Kollégiuma egyaránt a 6 hónapos korig tartó kizárólagos anyatejes táplálás mellett foglal állást.

A szakmai kollégiumok a vegyes étrend bevezetéséhez a gyümölcs-, zöldség- és gabonaféléket javasolják. Sokan szeretik gyümölccsel, azok közül is almával, őszibarackkal kezdeni a szilárd táplálék bevezetését. Első ételként népszerű még a banán. Egyes mamák azt tapasztalták, hogy kisbabájukban allergiás reakciót váltott ki ez a déligyümölcs. Mivel a banán távoli országokból érkezik hozzánk és a tartósítás érdekében vegyszeresen kezelik, érdemes az orvos tanácsát kikérni ezzel kapcsolatban. A magyar babák a hazánkban honos gyümölcsöket tolerálják leginkább.

Az első próbálkozásokhoz egy nyugodt időszakot érdemes választani, pl. a délutánt, amikor a kisbaba kipihent és vevő valami újra. Mindig először szoptassuk meg, majd ültessük az ölünkbe és kínáljuk meg a babát egy negyed teáskanál reszelt almával. Ha izlik neki és megeszi, akkor másnap adhatunk neki egy kicsivel többet. Lassan, fokozatosan emeljük az adagot és közben figyeljük a kicsit, hogy nincsenek-e kiütései, vagy egyéb, allergiára utaló jelek.
Egy étel bevezetése 5-7 napig tartson. Utána hasonlóképpen ismertessük meg a következővel. A kicsik általában imádják az őszibarackot, érdemes lefagyasztani belőle, hogy télre is legyen. Adhatunk még a kisbabának meggyet, később körtét, szilvát, szőlőt, de óvatosan, mert ezek hasfájást okozhatnak. Zöldségek közül a krumpli jöhet elsőként szóba, a csicsóka, bio-répa, sütőtök, spenót, sóska, zöldborsó, zöldbab.
A húsokat érdemes aránylag hamar, az első néhány főzelékféle után bevezetni, a magas vastartalom miatt.

Mi a helyzet a gluténnal?

Különböző, egymásnak és a nemzetközi ajánlásoknak ellentmondó javaslat látott napvilágot 2010 végén. Elterjedt az a nézet, hogy a gluténtartalmú élelmiszereket már négy hónapos korban be kell vezetni, ráadásul pépesített háztartási keksz formájában. Ez az ajánlás a kutatási eredmények hibás értelmezésén alapul.
Továbbra is a féléves korig tartó kizárólagos szoptatás javasolt, majd az első ételek között lehet apránként megismertetni a kisbaba szervezetével a glutént. Ennek legideálisabb módja, ha a baba kezébe kenyérhéjat adunk, amit szopogathat vagy tejmentes gabonapépet készítünk neki, amit kis mennyiségben a már kipróbált gyümölcspüréhez keverünk.

A pépes ételeket hamarosan fölváltják a villával összenyomott, kissé darabos főzelékek. Hagyjuk a kisbabát egyedül is kanalazni! Igaz, eleinte sokat kell utána takarítani, de amint egyre ügyesebben bánik az evőeszközzel, úgy fog egyre kevésbé maszatolni. Később adjunk a kezébe nagyobb darabokat is, például egész főtt répát. Nem baj, ha összenyomja, kicsit szétkeni, miközben a szájába gyömöszöli, így fedezi föl a különböző ételek állagát, színét, formáját.

Egyáltalán nem muszáj minden esetben külön főzni a gyermeknek: nyugodtan eheti a családnak szánt levesben főtt zöldséget, húst, de még a berántás, habarás, fűszerezés előtt vegyük ki belőle, amit neki szánunk.
Ha a családi ebéd nem neki való, akkor persze külön kell főzni, de minimális sóval, cukorral ízesítsük csak az ételeket. Fűszerezhetők is a kisbaba ételei, nem is annyira az általunk megszokott szárított fűszerekkel, hanem egyszerűen tegyünk a főzővízbe zellert, hagymát, fokhagymát, bármit, ami jó ízt ad az ennivalónak. Az anyatejes babák úgyis hozzászoktak már az ízekhez, hiszen a mama teje egy kicsit mindig más ízű, aszerint, hogy mit fogyasztott előzőleg.
Ne aggódjunk, ha a baba nem eszik túl sokat! Akár másfél, kétéves is lehet, mire jelentősebb mennyiséget fogyaszt a főzelékekből, húsokból.

Ha egy-egy ételről megbizonyosodtunk, hogy nem váltott ki allergiás reakciót, akkor kombinálhatjuk más, már kipróbált étellel. A főzelékeket főtt krumplival lehet sűríteni.

Allergének

Magyarországon első számú allergén a tehéntej, ezt követi a sorban a tojás és a szója.
Egyéves kor előtt ezek bevezetése a kisbaba étrendjébe nem ajánlott. (A tojásnak először mindig a sárgáját adjuk, keményre főzve, villával összetörve.)

Érdemes átgondolni és akár egy éves korig is várni az alábbi, gyakran allergiás reakciót kiváltó ételekkel: tejtermékek, paradicsom, citrusfélék, kukorica, dió.
Mézet se adjunk a babának az első születésnapja előtt, a méz ugyanis botulizmus csírákat tartalmazhat. Várjunk a hallal és a belsőségekkel is, a bennük fölhalmozódó méreganyagok káros hatása miatt.
Másféléves kor után jön el az ideje a kivi, eper és hasonló aprómagvas gyümölcsök kóstolásának. Kétéves kor előtt kerüljük a csonthéjasok, magvak és a nyers répa adását, fulladásveszély miatt. Természetesen darálva, reszelve fogyaszthatók.
A földimogyoró az Egyesült Államokban előkelő helyen áll az ételallergének között, a La Leche Liga három éves kor alatti gyerekek számára nem javasolja.
Szintén hároméves korig érdemes várni a gombával, mert különleges, nehezen emészthető fehérjéi allergizálhatnak.

A savanyított tejtermékek bevezetését Magyarországon a Gyermekorvosok Szakmai Kollégiuma 9-10 hónapos kortól javasolja. Ha a családban bármilyen allergiára való hajlam mutatkozik, akkor csak egy éves kor után ajánlják őket.

Bébiételek

A boltok polcain széles a választék bébiételekből. Ezeknek a használata nagyon praktikus lehet például utazásnál, nyaralásnál, az első próbálkozásokhoz azonban túl nagy mennyiséget tartalmaz egy-egy üveg. Ráadásul a címkéken már 4 hónapos kortól való ajánlást is feltüntetnek, ami szöges ellentétben áll az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával. Később is érdemes alaposan elolvasni, hogy mit tartalmaznak az üvegek; egyéves kor alatt semmiképpen ne vegyünk a babának tejet, epret, paradicsomot vagy más, allergizáló ételféleséget tartalmazó bébiételt.

Népszerűek a különböző tejpépek is. Mivel csak vizet kell hozzáadni, elkészítése rendkívül egyszerű. Azonban a tejpépek nagy része teljes tejet vagy sovány tejport tartalmaz, ami köztudottan az első számú táplálékallergén és egyéves kor alatt mindenképpen kerülendő. Az anyatejes babának semmi szüksége tejpépekre. Nem igényel sokkal több munkát elkészíteni gabonapehelyből egy finom kását, amihez akár lefejt anyatejet is keverhetünk.

Ha a kicsi nem fogadja el 6 hónaposan a kínált ennivalót, próbálkozzunk meg vele újra: 2-3 naponta vagy hetente. Ha szépen fejlődik, és elég neki az anyatej, akár egyéves koráig is élhet kizárólag azon. Az első életévben az anyatej a gyermekek fő tápláléka.

Fontos tudni: az első életévben nem a szoptatást helyettesítjük az egyéb táplálékkal, tehát a szilárd étel bevezetése nem egyenlő az elválasztással. Ezért is adjuk a pépeket szoptatások után. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a szoptatás legalább kétéves korig javasolt, de ideális esetben addig folytatódik, amíg a kisbaba magától abbahagyja.

Ne szoktassuk rá a gyereket a chipsre, ropira, kekszre vagy babapiskótára! Ezek elsősorban szénhidrátot tartalmaznak, tápértékük csekély, csak eltömik a baba gyomrát. Ha a kisgyermek egész nap rágcsál, ropogtat valamit, éppen az értékesebb, tápanyagdúsabb élelmiszereknek nem marad hely a gyomrában.
Kerüljük az édességeket, a süteményeket, a szénsavas és egyéb üdítőitalokat; a cukrot vagy mesterséges édesítőszereket, ízfokozókat, mesterséges színezéket tartalmazó ételeket.

Ha eddig nem tettük, kezdjünk el magunk is egészségesen táplálkozni. Kerüljük a túl zsíros, cukros ételeket. Használjunk növényi zsiradékot, margarint, olajat, különösen olivaolajat a főzéshez, sütéshez. Főzés helyett inkább pároljuk az alapanyagokat; így jobban megmarad a vitamin- és tápanyagtartalmuk. Együnk sok nyers zöldséget, gyümölcsöt, gabonafélét, étrendünk megfelelő arányban tartalmazzon fehérjét, szénhidrátot. Igyunk vizet, ásványvizet, frissen facsart gyümölcslét. Kerüljük a sok cukrot tartalmazó bolti ivóleveket, a szénsavas üdítőitalokat, amelyek a cukor mellett tartósítószert, gyakran koffeint is tartalmaznak.

Járjunk elöl jó példával! Nehéz lesz rávenni a gyereket a megfelelő táplálkozásra, ha magunk is chipset rágcsálunk naphosszat.

Amennyiben az édesanya infúziót kapott a vajúdás és a szülés alatt, a normálisnál valamivel nagyobb lehet a súlyesés, de ha már elérte a 7%-ot vagy a 4. napot követően még mindig csökken a súly, esetleg a csecsemő még mindig mecóniumot (magzatszurkot) ürít, akkor a szoptatási gyakorlat és a szopási készség azonnali, alapos felülvizsgálatára van szükség.

A kisbabák legtöbbje a 10-14. napra visszanyeri vagy meghaladja a születési súlyát, 4-6 hónapos kor között megduplázza, az első születésnap körül pedig megháromszorozza azt. Természetesen ez a születési súly nagyságától is függ: egy négy és fél kilóval született baba nem fogja megháromszorozni a súlyát az első születésnapjára, míg egy két kilós újszülött ettől többet is hízik.

Ha egy kisbaba gyarapodása nem megfelelő, akkor szinte soha nem a tápszeres pótlás bevezetése az első megoldás. Amikor egy baba nem hízik eleget, akkor érdemes tanácsot kérni képzett LLL szoptatási tanácsadótól vagy IBCLC laktációs szaktanácsadótól. Gyakran előfordul, hogy valójában nincs is semmi baj, csupán a kicsi gyarapodása eltér az átlagostól vagy az elvárttól. Ha a hossza és a fejkörfogata nő, a pelenkái tele vannak, akkor nagy baj nem lehet.

Ha a vizsgálatot követően megállapítható, hogy a baba nem szopik eleget, akkor az IBCLC laktációs szaktanácsadó egyéni, személyre szabott tanácsot ad, szükség esetén más szakemberhez (gyermekorvos, neurológus, DSGM-szakgyógytornász stb.) is irányítja az édesanyát és a kisbabát.

Alapszabály: egy csecsemő nem éhezhet és nem száradhat ki!
Szükség esetén természetesen pótlást kaphat, ami elsősorban a saját édesanyja lefejt teje, annak hiányában egy másik édesanya pasztőrizált teje, végső esetben pedig csecsemőtápszer.

Nem kell megijedni, ha a kisbaba látszólag túl sokat hízik. Az igény szerint, kizárólag szoptatott csecsemőt nem lehet túletetni, és önmagában a gyakori szoptatás nem növeli az elhízás (obeszitás) veszélyét. Sőt, a szoptatás mintegy 20-30 százalékkal csökkenti a gyermekkori elhízás veszélyét, valamint hosszútávon a tinédzser- és felnőttkori elhízás veszélye is csökken. Az obeszitásban több faktor is szerepet játszik, többek között a szülők súlya és a szilárd táplálék minősége.

Az első hat hónapban kizárólag anyatejre van szüksége a csecsemőnek.

Általános gyarapodás (üteme és mértéke csecsemőnként változó)
életkor	súly	hossz	fejkörfogat
első 3-4 hónapban	140-245 g/hét
3-6 hó között	85-142 g/hét
6-12 hó között	42-85 g/hét
első 6 hónapban		2,5 cm/hó	1,27 cm/hó
második 6 hónapban		1,27 cm/hó	kb. 6,4 cm

Habár a táblázatban csupán az első életévre jellemző növekedési adatok szepelnek, a szoptatás fenntartása ezután is javasolt.

Növekedési ugrás Jellemzően 3 és 6 hetes illetve 3 és 6 hónapos kor körül
Jelei	Megoldása
gyakori, kielégíthetetlennek tűnő szopási igény nyűgösködés sírás	gyakori, igény szerinti, kizárólagos szoptatás mindkét mellből helyes mellretétel mellek váltogatása egy szoptatáson belül

A tápanyagokban rendkívül gazdag anyatej fedezi a kisgyermek energiaszükségletének 35-40 százalékát a második életévben. Ezért nem kell megijedni, ha a családi asztalról még nem fogyaszt túl sok ételt a kisgyermek! A fehérjében, szénhidrátban, zsírsavakban, immunanyagokban, vitaminokban és ásványianyagokban gazdag anyatej biztosítja a megfelelő tápanyagellátottságot.

Az Egészségügyi Világszervezet azt javasolja, hogy megfelelő kiegészítő táplálás mellett a szoptatás folytatódjék legalább kétéves korig vagy azon túl.

Tejcsatorna-elzáródás	Mellgyulladás
fokozatosan alakul ki	hirtelen alakul ki
változhat a helye	lokalizált
nem, vagy csak kevéssé meleg az érintett terület	forró, piros, ödémás az érintett terület
enyhe, lokalizált fájdalom	erős, intenzív, lokalizált fájdalom
általános közérzet jó	rossz közérzet, influenza-szerű tünetek
hőemelkedés vagy alacsony láz (38,4 ℃ alatt)	magas láz (38,4 ℃ vagy magasabb)

---

Ekkor az anyatej relatíve alacsony (de annál jobban hasznosuló) vastartalma kiegészítésre szorul, ilyenkor már érdemes hússal is kínálni a kisbabát. Az anya által szedett vaskészítmény nem befolyásolja az anyatej vastartalmát.

Az édesanyákat gyakran riogatják azzal, hogy vashiányos vagy vérszegény lesz a gyerek, ha nem kap már 4 hónaposan az anyatejen kívül mást is. Anaemia (vérszegénység ritka a szoptatott babák körében.
Többek között, az alább felsorolt okok miatt:

• Az egészséges, időre született csecsemő bőséges vastartalékokkal rendelkezik születése pillanatában, legalább az első 6 hónapra elegendővel.
• Habár az anyatej vastartalma alacsony, nagyon jól hasznosul: 49 százaléka! Ellentétben a tehéntejjel, amiből 10%, a vassal dúsított tápszerből pedig csak 4%! Az anyatej magas laktóz és C-vitamin tartalma segíti a vas felszívódását.
• Szoptatott babák nem veszítenek vasat a székletükkel, ellentétben a tehéntejjel és tehéntejalapú tápszerrel táplált babákkal. A korai tehéntejes táplálás ugyanis bélrendszeri bevérzéseket eredményez.

Az időre született babák vastartaléka összeadódik az anyatejben készen lévő vassal, s ez általában elegendő ahhoz, hogy a csecsemők haemoglobin szintje a megengedett határértéken belül maradjon, akár az első életév második felének nagy részében is.

Egy felmérés során, melyet olyan szoptatott babák között végeztek, akik nem kaptak vaskészítményt vagy vassal dúsított gabonapelyhet, bebizonyosodott, hogy a legalább 7 hónapig vagy tovább kizárólag szoptatott babák haemoglobinszintje egy éves korukban lényegesen magasabb volt, mint azoké a babáké, akik 7 hónapos koruk előtt kaptak valamilyen szilárd táplálékot. A kutatók nem találtak anaemiás esetet azok között az egy éven aluli babák között, akiket legalább az első 7 hónapban kizárólag szoptattak. Ebből arra következtettek, hogy a 7 hónapig tartó kizárólagos szoptatás csökkenti a vérszegénység kialakulásának veszélyét, így ajánlott, különös tekintettel a világ azon részeire, ahol a szoptatás általános és vaskészítmények adása nem lehetséges vagy az adott kultúrában nem elfogadott. (Pisacane, A. Iron status in breast-fed infants. J Pediatr 1995; 127(3):429-31.)

Ha az anya vagy a gyermekorvos szeretné, egy vérvétellel ellenőrizhető a vas-szint, haemoglobinban mérve.

Születéskor a haemoglobinszint aránylag magas: 13,7-20,1 g/dl között normális, ez az idő múlásával csökken. 3 hónapos korban 9,5-14,5 között (általában 12), 6 hónapos kortól 6 éves korig 10,5-14,0 között (általában 12) normális.

A felesleges vas-kiegészítés felboríthatja a csecsemő vasfelhasználásának kényes egyensúlyát, emésztőrendszeri problémákat, mint hányás, hasmenés okozhat. Az anyatejben két fehérje, a laktoferrin és a transferrin felveszi és megköti a bélrendszerben lévő vasat, ezáltal megakadályozva azoknak a káros baktériumoknak az elszaporodását, amelyek növekedéséhez vas szükséges. Ha a szoptatott baba vaskiegészítést kap, a laktoferrin és a transferrin vasmegkötő képessége ezt már nem bírja el, minek következtében a káros baktériumok elszaporodnak.

Mi is ez?

A kisbabák nem óramű pontossággal szeretnének szopizni. A szoptatás nem csak etetés, hanem itatás, vigasz, közelség, melegség, mama íz, mama illat. Ebből következik, hogy egy kisbaba bármilyen gyakran felkéredzkedhet a mellre. A gyakori, igény szerinti szoptatás biztosítja a kisbabának mindazt, ami a jogos szükséglete. A legtöbb édesanya azt tapasztalja, hogy kisbabája a délelőtti órákban nyugodtabb, egyszerre többet szopik, de ritkábban, míg délután olyan, mintha folyton éhes lenne, állandóan a mellén szeretne lenni. Növekedési ugrás idején a kisbaba egész nap szopizni akar, szinte megállás nélkül, majd néhány nap alatt megtermeli magának a több tejet. Nagy melegben a babák gyakran szopiznak, de egyszerre keveset. Ha a mama ilyenkor mindig átteszi a babát a másik mellére, akkor a csecsemő csak az úgynevezett elsőtejet fogja kiszopizni, ami laktózban gazdag. A bélbolyhok felszínén lévő laktáz enzim nem bírja a rengeteg tejcukor feldolgozását, a cukor erjedni kezd, gázok keletkeznek és ez a folyamat komoly hasfáját okozhat a kisbabának. Tehát nem a gyakori szoptatás, hanem az elsőtej-hátsótej mennyiségének aránytalansága okozza a hasfájást!

Mi a teendő?

Semmiképpen sem az, hogy nem hagyjuk a babát igénye szerint szopizni. Érdemes arra biztatni a mamát, hogy hagyja minél tovább egy mellen szopizni a babát, mielőtt áttenné a másikra, hogy alaposan kiürítse a mellet és hozzájusson a hátsótejhez. Ha a baba nem akar pár percnél tovább a mellen maradni, akkor nem kell erőltetni, viszont érdemes a következő 2-3 órában ugyanerre a mellre visszatenni. Nagyon bőtejű mamák esetében lehet javasolni az alkalmanként csak egy mellből való szoptatást, sőt extrém esetekben az is előfordul, hogy 4-6-8 óránként kell mellet váltani. Eközben természetesen fejni kell a másik mellből, mindig annyit, hogy ne feszüljön.

A szoptatások száma csökkenhet, és továbbra sem kizárólag az étkezés szempontjából van jelentősége, hanem az összebújást, a megnyugvást, a vigaszt is jelenti. A tipegőkorú gyermek gyakran elesik, megüti magát, fájdalmai vannak, vagy egyszerűen csak nyűgös, dacos. Egy kis szopizás ilyen esetben csodákat tehet! A fogzással járó kellemetlenségek csillapítására is jó hatással lehet a szoptatás. A kisbabában a szopás hatására endorfinok, örömhormonok szabadulnak föl, s az anyában felszabaduló, az anyatejbe átjutó endorfinokkal együtt kétszeresen is csillapítják a kisbaba fájdalmát.

Az egyévesnél idősebb gyermek rendkívül elfoglalt: ideje nagy részét a világ felfedezése köti le. Egyre kevesebb ideje marad a szopizásra, jóllehet éjszaka szeretné bepótolni, ami napközben kimaradt. Ha az édesanya nem kínálja a babát, de nem is tiltja meg neki a szopizást, akkor a gyermek lassan, fokozatosan elválasztja magát. Egyre ritkábban szeretne szopizni, lehet, hogy több nap is eltelik két szopás között. Egyszer minden kisgyermek kinövi a szopás iránti igényét, s egy új korszak kezdődik az életében. De az összebújás, dédelgetés iránti igénye megmarad.

Vannak esetek, amikor az anya kezdeményezi az elválasztást. Ennek különböző okai lehetnek, pl. ha hosszútávú, a szoptatással összeegyeztethetetlen gyógyszerszedésre van szükség. De lehet, hogy valamilyen kellemetlenséggel jár a szoptatás az anya számára, pl. a kisbaba többször szeretne szopizni, mint ahogy az édesanya szeretné, várandósan érzékeny a mellbimbója vagy a gyakori éjszakai ébredések kimerítik. Érdemes végiggondolni az okokat, beszélgetni erről más mamákkal, ellátogatni egy LLL baba-mama csoportba, ahol hasonló problémákkal küzdő mamák tapasztalataiból is erőt meríthetünk.

Néha valóban nagyon fárasztó, hogy a gyermek egész nap "lógna" az édesanyja mellén, kettőt nem lehet lépni anélkül, hogy ne akarna egy kicsit szopizni. Különösen igaz ez a másfél éves kor körüli időszakra, amikor az anya úgy érzi, szeretné visszakapni a testét végre.
Szerencsére ezt az időszakot is át lehet vészelni, némi segítséggel és kreativitással újra meg újra feltöltődhet az anya. Szánjon időt saját magára: menjen néha fodrászhoz, kozmetikushoz, beszéljen meg egy találkozót a barátnőivel, vagy egyszerűen csak üljön be egy kád vízbe és relaxáljon. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy néha kettesben is legyen a párjával: jussanak el moziba vagy színházba, hangversenyre, vagy egyszerűen csak sétáljanak egyet, míg valaki vigyáz a csöppségre.
Ilyenkor az édesanya aggódik, hogy hogy viseli majd a babája a távollétét, hogyan fog elaludni, ha eddig mindig csak mellen aludt el. Meglepő, de azt a babát, aki a mamájával kizárólag szopizva hajlandó elaludni, könnyen elaltatja a nagyi, ha a szülők nincsenek ott.
Soha ne menjünk el úgy otthonról, hogy nem beszéljük meg a kicsivel, mi fog történni! Ha "elszökünk" otthonról, megingatjuk a kisgyermek bizalmát. Az első években ne hagyjuk hosszú ideig másra a babát! Számítsunk arra, hogy hazatérésünk után néhány napig esetleg gyakrabban szeretne a kicsi szopizni, nyűgösebb lesz, igényli a vele való állandó foglalkozást. A szülők számára egyenesen bosszantó dolgokat is cselekedhet azért, hogy felhívja magára a figyelmet és azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a szülei még mindig szeretik. óriási türelemre van ilyenkor szükség és rengeteg dédelgetésre.

Mikorra választja el magát végleg a kisgyermek?

A gyermekek szopási igénye nem múlik el az első születésnappal. A száj továbbra is a legfőbb örömforrás.
Ha a kisbabára bízzuk a dolgot, valamikor másfél és négyéves kora között valószínűleg abbahagyja a szopizást. Természeti társadalmakban nem ritka az öt-hatéves szopó gyermek sem. Az immunrendszer négy-ötéves korra érik meg, s az anyatejet körülbelül hétéves korig tudja feldolgozni a szervezet.
Egyéves kor előtt nem beszélünk természetes elválasztódásról; ha egy kisbaba az első születésnapja előtt elutasítja az anyamellet, azt szopási sztrájknak nevezzük.

Hogyan válasszuk el a gyermeket kíméletesen, ha muszáj?

Nagyon fontos szempont, hogy az elválasztás FOKOZATOSAN történjék. A drasztikus elválasztás lelki problémákat okozhat és az anyamellnek sem jó: elzáródhatnak a tejcsatornák és akár mellgyulladás is kialakulhat. Egy időben azt javasolták a mamáknak, hogy kenjék be a mellüket pirospaprikával, ragasszák le a bimbót vagy mondják azt a gyereknek, hogy bibis a cici. Ezek a módszerek megrémítik a gyerekeket, hiszen valami nagyon furcsa, szokatlan, kellemetlen dolog történik ezzel a számukra oly fontos, a mamát, a megnyugvást, a biztonságot jelentő testrésszel.
A kíméletes elválasztás első lépéseként figyeljük meg, hogy melyik a gyermek számára legfontosabb szopás. Az esti? Vagy a hajnali? Azt hagyjuk meg neki legtovább. Figyeljük meg, van-e olyan helyzet, ami őt mindig a szopásra emlékezteti, amikor biztos, hogy szopizni akar! Például, ha a mama beül a kedvenc fotelbe, hintaszékbe, vagy ha ledől az ágyra. Próbáljuk elkerülni ezeket a helyzeteket olyankor, amikor nem akarjuk megszoptatni. Vannak olyan babák, akik otthon szopiznak sokat, velük menjünk vendégségbe, játszótérre. Azokkal a babákkal viszont, akik idegenben szopiznak gyakrabban, maradjunk otthon sokat addig, míg a leszoktatás zajlik.
Fontos a kedvesség, a türelem. érezze a kicsi, hogy továbbra is ugyanúgy szeretjük őt, mint eddig.

Jó módszer, a "se-nem-ajánljuk-fel-se-nem-tagadjuk-meg". Ez azt jelenti, hogy olyankor, amikor nem akarja a mama a kisgyermeket megszoptatni, nem hívja fel rá a figyelmét. De ha kéri, nem is tagadja meg tőle. A tiltás ugyanis éppen ellenkező reakciót vált ki belőlük, még inkább akarni fogják a szopást.

Fokozatosan kell elhagyni az egyes szopásokat. Először azt, amelyik a legkevésbé tűnik fontosnak a kicsi számára. Ezzel a "se-nem" módszerrel 1-2 hét alatt elmaradhat ez a szopi, majd további 1-2 hét szünet után lehet megpróbálni elhagyni a következőt. De ha a gyermek nem szívesen hagyja el és az anyának sem okoz gondot, akkor vissza is lehet térni a szoptatáshoz.
Utoljára maradjon az a bizonyos legfontosabb szopizás és ha az már nem tűnik olyan fárasztónak, akkor azt fenn is lehet tartani addig, míg a baba magától el nem köszön az anyamelltől.

A mell visszafejlődése

Már néhány hónap szoptatás után a mell észrevehetően felpuhul, nem feszül annyira, mint az első hetekben, úgy tűnik, mintha kevesebb lenne benne a tej. Nem kell megijedni, ez csak azt jelenti, hogy beállt a kereslet-kínálat egyensúlya; pont annyi tej termelődik, amennyire a csecsemőnek szüksége van. Később az elválasztódás során a mirigyállomány lassan visszafejlődik, a mell kisebb lesz, az elválasztási folyamat végére még kisebb is lehet, mint a várandósság előtt volt. Ennek oka, hogy a mirigyállomány ugyan eléri kiindulási méretét, a zsírszövet azonban még nem épül fel ekkorra. Ha a kisgyermek nem szopik már, a zsírszövet lassan, fokozatosan visszapótlódik, s a mell hamarosan eléri eredeti nagyságát.
Sok édesanya tapasztalja, hogy a szoptatás befejezését követően, még hónapokkal később is van valamennyi teje. Ez természetes, normális állapot, gyógyszeres tejapasztásra nincs szükség.

Érdemes kihasználni ezt az időszakot és mellre tenni a babát. Az édesanya melle ilyenkor még puha, nem feszül a belövellő tejtől, a kisbaba könnyen rá tud harapni a bimbóudvarra és hamar megtanulja a helyes szopási technikát. Mire néhány nap múlva belövell a tej, a csecsemő már ügyesen fog szopni. Az anyának is jót tesz a korai mellretétel, hiszen a szoptatás elősegíti a méhlepény megszületését, s a méhösszehúzódások következtében kisebb lesz a vérveszteség.
A kisbabának megnyugtató édesanyja közelsége, semmi sem indokolja, hogy az egészséges újszülöttet elválasszuk tőle. Mindkettejük számára az a legjobb, ha minél több időt töltenek együtt, ismerkednek, s az anya megtanulja felismerni kisbabája jelzéseit.

Hogyan fogjunk hozzá?

Az anya helyezkedjen el kényelmesen. Eleinte érdemes ülve próbálkozni, hogy jobban lássa a csecsemő száját, de ha fáj a gátseb, fekve szívesebben fog szoptatni. Támassza meg magát párnákkal, legyen a háta mögött, a könyöke alatt, az ölében. Ne dőljön előre, ne legyen görcsös a testtartása, lazítson. Vegye a karjába a kisbabát , fordítsa maga felé úgy, hogy a csecsemő az oldalán feküdjön, ne kelljen elfordítania a fejét a szopizáshoz. A baba füle, válla, csípője egy vonalban legyen. Emelje őt a mellbimbója magasságába, ilyenkor veszi hasznát az ölében lévő párnának. A másik kezével fogja meg a mellét az úgynevezett "C" fogással. A hüvelykujj a bimbó fölött, a többi pedig alatta helyezkedik el, jóval a bimbóudvar mögött. Most csiklandozza meg a mellbimbójával a baba ajkát vagy ha elfordítaná a fejét, akkor a pofiját. A keresőreflex arra fogja ösztönözni, hogy a mamája felé forduljon, s hamarosan kinyitja a száját. Ha olyan nagyra nyitotta, mintha ásítana, akkor hirtelen helyezze be a mellét jó mélyen a szájába. A babának a bimbóudvar nagyobb részére is rá kell harapnia, nem elég ha csak a bimbót szopogatja. Ha helyesen szopik, akkor a nyelve a bimbó alatt helyezkedik el, ajkai kissé kifelé fordulnak, füle mozog, állkapcsán látszik, hogy erőteljesen dolgozik. Az álla nyomódjon bele a mama mellébe, az orra érjen hozzá. Ha a nagy, puha mell gátolná a kisbaba légzését, akkor húzza közelebb magához a baba popsiját, lábát, ne a mellét tartsa el.
Nem kell korlátozni a szopási időt: ha a baba a helyes technikával szopik, a szoptatás nem lesz fájdalmas, a mellbimbó nem sebesedik ki. érdemes már a szülőszobán megtanítani az anyát és a csecsemőt a helyes szopási és szoptatási technikára, ezzel elejét vehetjük nagyon sok későbbi problémának.
A jól szopó kisbaba édesanyja az első napokban erős, akár fájdalmas méhösszehúzódásokat érez, méhe hamarosan visszanyeri eredeti méretét. Általában nincs szükség gyógyszerre, a szoptatás a legjobb méhösszehúzó.

Egyéb szoptatási testhelyzetek

A szoptatási testhelyzetek váltogatása igen hasznos lehet, ha a mellbimbó kisebesedne, mert a csecsemő szája a bimbó és a bimbóudvar különböző részeire gyakorol nyomást, nem fogja mindig ugyanazt a részt gyötörni. Később pedig a fogzás, egy esetleges fülfájás vagy szopási sztrájk megoldását jelentheti.

Milyen gyakran szoptasson a mama?

Az anyatej gyorsan, könnyen emészthető, igazi bababarát táplálék. Az első napokban néhány kanálnyi kolosztrum van a mellben, ezt az immunanyagokban gazdag előtejet a baba első oltásának is szokták nevezni. Az újszülöttnek nincs is szüksége másra. A laktózban gazdag kolosztrum elősegíti a meconium ürülését, a felesleges billirubin távozását. A billirubin 98 százaléka ugyanis a széklettel ürül, az igény szerint szoptatott, kizárólag anyatejet fogyasztó babák általában kevésbé sárgulnak be, mint cukros vízzel, teával itatott társaik. Az egészséges kisbabák általában 8-12 alkalommal szopiznak naponta, de akár 16-szor is. Jó, ha egy-egy szoptatás során mindkét mellét fölajánlja a mama, így elegendő stimulus éri a melleket, több tej termelődik. A tejmennyiség kétharmad része ugyanis a szoptatások idején termelődik, két szoptatás között csak mintegy egyharmada. Ha hosszabb idő marad ki két szoptatás között, a mell feszülni fog, de nem a sok tejtől, hanem a szövetek között felgyűlt víztől és a vértolulástól. Ez a kellemetlen érzés megelőzhető gyakori, mindkét mellből való szoptatással.
A harmadik, negyedik nap körül belövell a tej, s a kolosztrumot 7-10 nap alatt felváltja az érett tej. A kolosztrum sárga színét a béta-karotintól kapja, az érett tej kékes-fehér, szinte átlátszó. Pedig zsírosabb, mint az előtej.
A szoptatások elején a hígabb, szomjoltó, úgynevezett elsőtej ürül, s ahogy fogy a mellből a tej, úgy kezd el termelődni a zsírosabb, táplálóbb hátsótej. A fiatal kisbabának legalább 20 percre szüksége van ahhoz, hogy a hátsótejhez is hozzájusson, érdemes legalább ennyi ideig hagyni szopizni az első mellből, mielőtt áttennénk a másikra. A másik mellből hagyjuk korlátlan ideig szopni. Sok helyen tartja még magát az a évhit, hogy a hosszú ideig tartó szopástól felázik a mama mellbimbója, de a kisebesedést valójában a helytelen szopási technika okozza. Figyeljünk hát a helyes mellretételre!
Szoptasson a mama igény szerint, vagyis valahányszor a baba hajlandóságot mutat a szopásra, tegye mellre. Ne törődjön vele, mennyi idő telt el az előző szopi óta, felejtse el az órát. Az időhöz kötött szoptatás rengeteg probléma forrása.
Nincs szükség teára, vízre, az anyatej fedezi a csecsemő teljes folyadék- és táplálék szükségletét legalább hathónapos korig, de akár tovább is.
A gyakori, igény szerinti szoptatással megelőzhető a kényelmetlen mellfeszülés, túltelítődés, ami tejcsatorna-elzáródáshoz, esetleg mellgyulladáshoz vezethet. Igény szerint szoptatott babáknál fejni is felesleges. A tejtermelés a kereslet-kínálat elvén alapszik. Annyi tej termelődik, amennyire a kisbabának szüksége van. A fejés túlkínálatot eredményez, s ha hirtelen abbahagyják, pangani kezd a mellben a felesleges tej, elzáródhat egy tejcsatorna, fájdalmassá, gyulladttá válhat a mell.
Nem kell a csecsemőt minden szoptatás előtt és után megmérni. Ha sokat pisil és van elég széklete, akkor biztosak lehetünk benne, hogy elegendő tejhez jut. Az első napokban a legtöbb újszülött veszít a súlyából. A 10 százalék alatti súlyesés normális, de 7-10% között már érdemes megfigyelni, nincs-e valami baj a szopási technikával.

Cumi, cumisüveg és bimbóvédő

Mindhárom felesleges és káros. A rugalmas, puha anyamellet egészen más technikával szopizzák a babák, mint a kemény, mesterséges cumit. A mellet úgy kell bekapni, hogy nem csak a bimbót szopogatják, hanem az areola nagyobb részét is beveszik a szájukba. Alatta helyezkednek el a tejöblök, amelyek a tejet "tárolják". A bimbóban nincs tej, a tejmirigyekben termelődött tej a tejcsatornákon keresztül jut el a tejöblökbe, ahonnan a baba szívó, préselő mozdulatokkal nyeri azt ki. Ahhoz, hogy ez a szopás hatékony legyen, a baba nagyra tátja a száját, jó mélyen veszi be a bimbót és az areola nagyobb részét, vákum keletkezik, a bimbó kissé ellapul, hozzápréselődik a szájpadhoz. Ezzel a technikával olyan hatékonyan szopik a kisbaba, hogy a megfelelő ingerek eljutnak az agyalapi mirigyhez, ennek hatására prolaktin termelődik, amely a tejképződést beindítja.
A mesterséges cumit nem tudja a csecsemő ezzel a technikával szopni. Abból folyamatosan jön a tej, tehát a baba, ha nem akar fuldokolni, befogja a nyelvével a lukat, amíg levegőt vesz, újra szív, befogja, stb. Közben a fogínyével tartja a cumit. Az a baba, amelyik az anyamellet ezzel a technikával próbálja szopni, nem ér el eredményt. A bimbóvédőre és a játszócumira is igaz, hogy nem tudja a baba ugyanazzal a technikával szopni, mint a puha, rugalmas anyamellet. A kicsi nem jut elég tejhez, nem jut elég inger a prolaktin termelődéséhez, apadni fog a tej. A kisbaba súlygyarapodása is lassul, megállhat, hiszen nem jut hozzá megfelelő mennyiségben a tápláló hátsótejhez, ami a hatékony szopás eredményeként ürül. Ráadásul sok kisbabát már az első cumi használat annyira megzavar, hogy többé nem, vagy csak nagyon nehezen fogadja el az anyamellet.
Vannak olyan babák, akiket egyáltalán nem zavar meg a cumi, és olyanok is, akiknél hetek, akár hónapok múlva jelentkezik először a probléma.

Az újszülött szoptatása különleges, semmihez sem hasonlítható élmény. Az első mellretételnél jelen lévő szülésznő sokat tehet azért, hogy anya és gyermeke számára csodálatos legyen ez a meghitt pillanat.

Ez rendszerint 3-6 hónapos kor körül kezdődik és leggyakoribb oka a fogzás. Tévedés azt gondolni, hogy a kisbabát csak akkor zavarja a fogzás, amikor már láthatóan megduzzad az ínye. Az ezzel járó kellemetlenségek, a fogíny viszketése vagy a nyálzás már hónapokkal előbb jeletkezhet, hiszen a fogzás maga is már a magzati korban elkezdődik.
Másik oka a korábbinál gyakoribb éjszakai ébredéseknek, hogy a csecsemőt egyre több inger éri napközben, egyre inkább odafigyel a környezetében zajló dolgokra és minden elvonja a figyelmét a szopizásról. Sok édesanya tapasztalja, hogy a korábban akár egy-másfél órát is mellen töltő kisbabája pár perc alatt végez a szopival és bármilyen neszre odakapja a fejét. A kisbabák nagy része éjjel pótolja be a nappal kimaradt szopásokat.

A szülők számára azonban nagyon fárasztó a gyakori ébredés, az állandó alváshiány, s a rémes éjszaka a nappalra is rányomja a bélyegét. A sokat éjszakázó anya nappal fáradt, álmos és ingerült. Könnyebben átvészeli ezt a nehéz időszakot, ha megérti, miért ébrednek a kisbabák és a nagyobb gyerekek éjszaka.

Az éjszakai szoptatásnak - különösen az első hetekben - a tejelválasztás fenntartásában nagy szerepe van. éjszaka magasabb a prolaktinszint, több tej termelődik.
Az éjszaka átalvásához egy fajta agyi érettség szükségesAz alvás során négy alvási szakasz váltogatja egymást, ezek közül az első az aktív szakasz, az úgy nevezett gyors szemmozgásos (REM) fázis, amikor álmodunk. Alváskutatók bebizonyították, hogy a gyorsszemmozgásos alvásszakasznak az agy fejlődésében óriási szerepe van. Nem véletlen tehát, hogy az újszülöttek teljes alvásidejének kb. 50 százalékát teszi ki a REM fázis, míg az agy érésének megfelelően az életkor előrehaladtával ez az idő csökken; hároméves korban kb. 30, egy 14 éves kamasz alvásidejének pedig már csak mintegy 20 százaléka a gyorsszemmozgásos szakasz.
A REM fázisban az alvás felületesebb, a csecsemők könnyebben felébrednek bármilyen neszre. Ha ilyenkor megszoptatjuk őket, az álmosító, nyugtató hatású prolaktin segít visszaaludni mind a mamának, mind a babának. Az éjszakai szopizás során a baba magához veszi a szervezete számára szükséges folyadékot és tápanyagokat, és az agyfejlődéshez szükséges zsírsavak jobban hasznosulnak.

Nem szabad szó nélkül elmennünk az éjszakai szoptatás pszichés előnyei mellett. A kisbabának - és valójában minden életkorú embernek - elemi szükséglete a gyakori testkontaktus. Irreális elvárni egy gyerektől, hogy jól érezze magát a szüleitől távol, a kiságyában, netán egy külön szobában. Még irreálisabb elvárni tőle, hogy el is aludjon egyedül. A mellen való elalvás teljesen természetes jelenség. Ahogy említettük, a szoptatás során felszabaduló prolaktin ellazítja, elálmosítja, elaltatja a kisbabát, tehát evolúciósan alakult úgy, hogy a babák belealudjanak a szopásba. Sőt, Ranschburg Jenő pszichológus szerint az elalváshoz szükséges ellazuláshoz, befeléforduláshoz szükség van a szopómozgásra.
Ezért is értelmetlen erőfesztéseket tenni arra, hogy a kisbaba "ne szokjon rá a cicin való elalvásra", ahogy azt a kéretlen jótanácsokból nem egyszer halljuk. Amint a gyermek megérik rá, képes lesz az önálló elalvásra. Ezt ugyanúgy nem szabad siettetni, mint ahogy a szobatisztaságot vagy az elválasztódást sem.

Az utóbbi években több olyan könyv jelent meg, amely azt ígéri a fásult, kétségbeesett, a kimerülés határán álló szülőnek, hogy bombabiztos módszerét követve néhány nap alatt rá lehet szoktatni gyermekét az egyedüli elalvásra és az éjszaka átalvására. Ezek a sikerkönyvek alvászavarnak minősítenek egy olyan jelenséget, tudniilik az éjszakai ébredést és a szopival való elalvást, amely teljesen normális a csecsemő részéről. Azt sugallják, hogy a szülők rontottak el valamit a gyereknevelés körül és mindjárt tálcán kínálják a szerintük üdvözítő megoldást is. A módszer lényege dióhéjban: az esti rituálék után elköszönünk a gyerektől, lekapcsoljuk a villanyt és kimegyünk a szobájából. Mivel a gyerek sír, bizonyos időközönként bemegyünk hozzá, biztosítjuk róla, hogy megvagyunk, de nem vesszük föl. A gyerek 1-2 óra sírás után elalszik, s a szerzők szerint ez az idő napról napra rövidül, mígnem a gyerek megtanul magától elaludni.

A valóság azonban az, hogy nem azt tanulja meg a kisgyerek, hogy hogyan aludjon el önállóan, hanem reményvesztetten, kimerülten alszik el. Azt tanulja meg, hogy a szülei, akikben eddig bízott, akik eddig odaadóan törődtek nem csak a testével, de a lelkével is, becsapták, magára hagyták, amikor egyedül érezte magát, amikor félt, amikor szüksége volt rájuk. A kisgyerek így elveszíti a bizalmát a szüleiben és közvetetten az egész világban. Ez a bizalmi válság akár egész életére kihathat.

A többemberes babáknál általában nem válik be ez az idomítási módszer: egy nagy igényű, ún. többemberes baba képes több napon keresztül, órákon át sírni, sírása akár fulladásba, hányásba is torkollhat. A sírni hagyástól helyrehozhatatlan idegrendszeri károsodást is szenvedhet a kisgyerek.
A tapasztalatok alapján a módszer nem hoz tartós sikert: a trenírozott babák többsége egy idő után ismét elkezd felébredezni éjjel, s igényli a mamája közelségét.

Szerencsére a sírni hagyásnál barátságosabb módszerek is léteznek arra vonatkozólag, hogy az éjszaka, az ébredések ellenére, kellemesebben, pihentetőbben teljék.

Hogyan tegyük elviselhetőbbé az éjszakákat?
Együttalvás vagy sem?

Egyre több szülő dönt úgy, hogy az ismerősök riogatásának fittyet hányva magával viszi kisbabáját a családi ágyba. Nem volt ez régen sem másképp: az édesanya együtt aludt kisbabájával, saját testével melegítve a csöppséget. A világ számos részén ma is elfogadott az együttalvás. Szó sincs arról, hogy a gyermek most már sosem fog nélkülünk aludni! Amint eljön az ideje, át lehet költöztetni a saját ágyába vagy együtt aludhat a testvéreivel.

Az együttalvás megkönnyíti a család éjszakai életét. A fogzó baba vagy az éjszakai pánikrohamoktól szenvedő kisgyerek hamar megnyugvást talál, ha édesanyja odafordul hozzá, átöleli és megszoptatja. Nem is ébrednek fel teljesen, s a család többi tagja pihenését sem zavarja a kitartóan bömbölő baba.
Van aki már a kezdetektől a saját ágyába viszi a kisbabát, de van, aki csak az első ébredéskor veszi oda magához.

A közös családi ágy nem mindenkinek válik be. Van amikor az apa nem akarja a babát a hitvesi ágyba vinni, s az is lehet, hogy az anya érzi úgy, hogy miután egész nap a gyerekek körül foglalatoskodik, az éjszakáját már nem szeretné megosztani velük. Ezek is természetes igények. A cél az, hogy minden család megtalálja a számára leginkább megfelelő megoldást.

Néhány tipp

A szülők ágyával egy szintbe hozott kiságy rácsát levesszük az egyik oldalon és szorosan a nagyágyhoz toljuk. Így a baba a saját ágyában alszik ugyan, de könnyedén odagurul a mamájához egy kis éjszakai szopira, majd visszagurítható az ágyába. A mamának is kéznél van a kisbaba, néha elég egy kis simogatás és már alszik is.

Tehetünk egy matracot az ágyunk mellé a baba számára. Így is elérhető közelségben van, nem érzi magát egyedül, s ha éjszaka szopásra kerül sor, a mamája egyszerűen melléfekhet.

Kíméletes leszoktatás az éjszakai szopizásról

Amennyiben a szülők úgy döntenek, hogy mégis leszoktatják a kisbabát az éjszakai szopizásról, nagyon kíméletesen tegyék! Fürdés, vacsora után már ne játszanak harsány játékokat: a fölpörgött gyerek nehezen fog elaludni. Az este teljék oldott, nyugodt hangulatban, énekeljenek, meséljenek a kisgyereknek. Lámpaoltás után se hagyják magára a babát, legyenek vele, dédelgessék, fogják a kezét, simogassák! Lehet, hogy sírni fog, kéri a szopit. Nyugodt hangon magyarázzák meg neki, hogy nem lehet, de ott maradnak vele, vigyáznak rá és nagyon szeretik. Előfordul, hogy az anya nem tudja elaltatni a babát, mert az ő személyéhez a szopásélmény párosul, sőt, még a tejcsi illatát is érzi a baba. Akkor az apuka bújjon oda a babához, ő altassa el!

Ehhez az alábbi feltételeknek kell érvényesülniük:

• Az anya menzesze még nem tért vissza
• A kisbaba igény szerint, kizárólag szopik
• Az egyes szoptatások között nem telik el több, mint 6 óra, még éjszaka sem
• A kisbaba nincs még 6 hónapos

Mit jelent az igény szerinti, kizárólagos szoptatás?

• Az anya mindig mellreteszi a kisbabát, amikor az jelzi a szopás iránti igényét, nem időhöz kötve szoptatja
• Nem korlátozza a szopási idő hosszúságát
• Nem kap a baba vizet, teát, tápszert, gyümölcsleveket, főzeléket, csak anyatejet
• Nem kap cumit, cumisüveget. A komfortszopás iránti igényét is az anyamellen elégíti ki